A mediációról

A mediáció permegelőző, pert helyettesítő, alternatív vitarendezési eljárás. Attól alternatív, hogy a felek nem bírósági vagy egyéb hatósági eljárást indítanak, hanem felkérnek egy pártatlan személyt, mediátort (közvetítőt), hogy az ő segítségével maguk tisztázzák saját konfliktusukat.

A mediátor egyik felet sem képviseli, kettejük között áll. Mindkét fél képviseli saját szempontjait, érdekeit; kizárólag olyan döntés születhet, amelyben mindkettejük szempontja megjelenik. A mediátor facilitálja a folyamatot, segít a feleknek a készségeik felszínre hozatalában azzal a céllal, hogy elhiggyék, saját ügyükben ők maguk a legkompetensebbek; ők a „szakértők”.

A mediáció akkor eredményes, ha írásbeli megállapodással végződik, és akkor jó, ha mindkét fél nyertesnek érzi magát: a megállapodás azt a közös nevezőt tartalmazza, ami az egyik félnek még, a másiknak pedig már elfogadható. Meggyőződésem, hogy a mediáció a kézzel fogható eredmény – a megállapodás – nélkül is sikeres, ha megindul a felek között a párbeszéd, elgondolkodnak a maguk és a másik szükségletein. Ha valami változás elkezdődik..

A mediációt a legkülönbözőbb vitás helyzetek, konfliktusok megoldása érdekében lehet alkalmazni: (pl. üzleti, családi, párkapcsolati, válási, gyermek-elhelyezési, munkaügyi, büntetőügyi,  iskolán belüli viták, stb.).

Miért ésszerűbb a mediációt választania a feleknek a pereskedés helyett? Nem kimerítő felsorolás következik címszavakban:

  • gyors: néhány – legjobb esetben egy – alkalom után megállapodással zárulhat; legfeljebb azonban 4 hónapig tart (ekkor a törvény erejénél fogva megszűnik) ;
  • olcsóbb: a felek együttesen fizetik (míg a per során illetéket, perköltséget, ügyvédi munkadíjat, szakértői díjat, stb. kell fizetni)
  • önkéntes: mindkét fél szabad akaratán alapul a részvétel – bármikor kiléphetnek a mediációból
  • csak és kizárólag az érintett felek vesznek részt a folyamatban és a mediátort titoktartási kötelezettség terheli (míg a bírósági tárgyalás főszabály szerint nyilvános)
  • végig a felek maradnak az ügy urai
  • az írásbeli megállapodásba csak olyan rendelkezés kerülhet, amellyel minden fél egyetért, ezáltal mindenki nyertese az ügynek
  • a felek a saját érdekeiknek megfelelő, általuk megkötött egyezséget betartják, végrehajtják
  • a bírósági eljáráshoz képest sokkal kevésbé stresszes eljárás
  • eredmény: jobb, szorosabb együttműködés és kommunikáció (míg a bírósági eljárás még jobban szétválaszt!)

A mediációs ülés szakaszai

1. Előkészítő ülést tartok mindkét féllel külön-külön

Cél:

1. Megismerjem a felet, a problémáját, az ő nézőpontját. Fontos, hogy kialakuljon a bizalom.

2. Információszerzés:

Meg kell tudnom, mik az igényei, milyen témákat szeretne átbeszélni, miből tudna engedni?
Van-e olyan személy, kit szeretne elhozni a mediációs ülésre, mert befolyásolja őt a döntéshozatalban.
Van-e eljárás folyamatban?
Jelenleg kommunikálnak-e a felek egymással?

3. Indokolt-e a mediáció? Ez a legoptimálisabb módja a vita rendezésének?

Akarnak-e önállóan, maguk dönteni a saját ügyükben?
Megvan-e a belső motivációjuk arra, hogy harc helyett békés úton, a mediáció módszerével rendezzék konfliktusukat?
Fontos-e számukra, hogy a jövőben is megmaradjon egymással a kapcsolatuk valamilyen szinten?
Fontos-e számukra az időfaktor? (rövid idő alatt záruljon le a vita)

Mediáció indokoltsága ellen szóló körülmények:

  • más-más célból kérik a mediációt (további együttélés érdekében, másik a békés elválásért)
  • nagyon nagy erőegyenlőtlenség jellemzi a kapcsolatot (erőegyensúlyt nem tudnám létrehozni, fenntartani)
  • valamilyen függőségben szenved az egyik fél
  • egyik vagy mindkét félnek tanácsadóra lenne szüksége (nem tud ő maga dönteni), de nem egyezik bele a másik fél, hogy elhozza magával a tanácsadót a tárgyalásra/nem fogadja el a tanácsomat, hogy hozza el őt a tárgyalásra
  • csak az egyik fél akarja a mediációt, a másikat nem tudta meggyőzni, hogy jelentkezzen a mediátornál
  • egyik fél nem akar személyesen részt venni
  • a fél csak a hatóságokban bízik
  • mediátori összeférhetetlenség (rokoni, üzleti, baráti kapcsolat az egyik féllel; érintettség a konfliktusban, stb.)

2. A mediátort felkérő megállapodás aláírása

Nagyon fontos momentum, enélkül nem mediálok!
Kifejezi, hogy mindketten szabad elhatározásból, önként kérnek fel engem, és elfogadják a mediáció módszerét, mint tárgyalási technikát.

3. Mediációs ülés – közös tárgyalás

1.Bevezető szakasz: üdvözlés, tárgyalás menetéről, szabályokról tájékoztatás

2.Tárgyalás

Megszakítás nélküli idő: mindkét fél külön-külön lehetőséget kap álláspontja kifejtésére.
Amíg egyikük beszél, a másikuk leírhatja gondolatait, de nem szólhat közbe.
Azután egymástól kérdezhetnek, tovább tisztázva az egyes kérdéseket.
Tárgyalandó témák felírása – a felek megoldási javaslataival együtt.
Témáról-témára haladás

3.Külön tárgyalás tartására bármikor lehetőség van

Ezt bármikor kérhetik felek és én is, amikor úgy érzem, elakadt a kommunikáció, valami nincs megnevezve, de ott van a felszín alatt.

4. Befejező szakasz

A mindkét fél érdekét, szükségletét kifejező megoldási javaslatokat összegezve: a megállapodás megírása!

Gyermekközpontú mediátorként a gyermek lehetőségekhez képest legjobb érdekét én képviselem; csak akkor írom alá a megállapodást, ha az az ő érdekének is megfelel!

(Forrás: dr. Kardos Ferenc: Gyermekközpontú közvetítés, Kapcsolat Alapítvány: A mediáció módszere)