Fazekas Rita

Kedves, de meddig….

Róbert nevű olvasóm különleges, de sokak számára ismerős problémával jelentkezett:

 

Kedves Rita!

Nagyon el vagyok keseredve! Egy kedves barátomról kiderült, hogy csak egy bizonyos szintig kedves, ameddig számára ez megéri!

Közel hét éve ismerjük egymást. Átestünk már számtalan közös élményen, sok rosszon és még több jón is. Mindent meg tudunk egymással beszélni, legalábbis eddig így hittem!

Én komoly anyagi problémába sodortam magam a saját hibámból. Semmi illegális, csak sok-sok tartozást halmoztam fel a hatóságok felé. Tudom, hogy a barátomnak lehetősége van a számomra szükséges fedezetet biztosítani, erre egyébként egyszer már tett is szóban ígéretet.

Most jött el az a pillanat, amikor jeleztem, hogy szükségem lesz a segítségére. Ekkor meglepetésemre nem azt mondta, hogy bocs, de meggondoltam magam. Elkezdett arról beszélni, hogy amit kértem tőle az neki túl sok, nem fér bele a lehetőségeibe. Ezt ő is meg én is tudtam, hogy nem igaz.

Így most eléggé el vagyok keseredve. Nemcsak a pénz miatt! Ha buknom kell, akkor bukjak a saját hibámból! Az jobban fáj, hogy a kettőnk közötti kapcsolat ezek szerint nekem jelentett többet, mint neki!

Azóta többször beszéltünk, de ez a kérdés nem került előtérbe! Vajon van értelme vele erről beszélni? Én rontottam el valamit? Lehet, hogy nem is ekkora a gond, csak én értem félre? Nem tudom a válaszokat!

Róbert

 barátság másolata(1)

Kedves Róbert!

A pénz igen érzékeny téma, sokan sokfélét gondolnak róla és más-más viszony fűzi őket a mindennapi fizetőeszközhöz. Tudjuk, hogy barátságok, kapcsolatok (akár országok közötti kapcsolatok is) mentek már tönkre a pénz – kölcsöne, hiánya, kezelése, tartozás, stb. – miatt. Ismerek olyan embert, akinek sok barátja van, de barátnak – elvből – soha nem ad kölcsön! Ezt ő nyíltan felvállalja, tudják is róla, és ezzel együtt fogadták őt el (már aki elfogadta). Nem akarja, hogy a pénz miatt menjen tönkre a barátságuk! Én helyesnek tartom, hogy ezt ő előre – nyílt kommunikációban – közölte mindenkivel, ez így fair. Még akkor is, ha egyesek megsértődtek rá, nem értenek vele egyet, de mivel ő következetes e témában, nincsenek félreértések. Igaz, ez az ő hozzáállása!

Az biztos, hogy az idő mindent megváltoztathat. Véleményem szerint helyes, hogyha adsz néhány napot vagy hetet arra, hogy magadban átgondolt azt az ítéletet, amit megalkottál róla. Lehet, hogy a későbbiekben már másképp látod majd a kapcsolatotokat.

Valószínűnek tartom, hogyha közösen sikerülne megtalálnotok a mindenkinek tökéletes megoldást, azzal megoldódhatna ez a probléma!

Azt hiszem, ez a lényeg: merjünk őszintén, nyíltan kommunikálni, mert ennek hiányából fakad a legtöbb konfliktus!

Légy bizalommal a másik iránt!

Rita mediátor

2 comments

  1. Laikus szemmel…
    Kedves Róbert,
    Nyilván rosszul esik, hogy a barátod visszalépett. Teljesen megértem, hogy ez rosszul esik, pláne úgy, hogy előtte már ígéretet tett (csak rábólintott, vagy meg is erősített?) Nem minden ígéret, ami elhangzik!
    Az anyagi segítség nem várható el senkitől, az csak adható. Még csak meg sem kell sértődni, ha nem. Bár inkább ne ígérte (?) volna meg, de ettől még nem követett el hibát.
    De talán még mindig jobb, ha most lép vissza, és nem ad pénzt, mintha odaadja, és (esetleg – gondolom, ettől tart!) valamilyen okból nem tudod neki visszaadni, akkor tényleg vége a barátságnak.
    Ugyanebben a helyzetben lennél, tehát akkor sem segítene rajtad a barátod, ha nem lenne pénze.
    Nem tudom, mi hangzott el köztetek… ha esetleg pont az nem, hogy milyen feltételekkel adná oda a pénzt, akkor beszéljétek meg. Akár kössetek írásbeli szerződést, megállapodást, visszafizetéssel, határidőkkel. Nem ciki (tudod, pénzben, nőben nincs barátság…). Még mindig korrektebb így, mint duzzogni, és egy egyébként jó barátságot emiatt felrúgni.
    A kérdés azért fogott meg, mert magam is sokszor gondolkozom, mit tennék, ha a legjobb barátnőm, vagy barátom nagyobb összeget kérne tőlem (a környezetemben többször előfordult ilyen eset, és a felek nem jöttek ki jól belőle). Mivel nem vagyok bank (gondolom, a barátod sem az, még akkor sem, ha van pénze) én is szeretném bebiztosítani magam, hogy visszakapjam a pénzem. Ez nem barátság kérdése, ez üzlet (még ha esetleg nonprofit is…). (Egy bizonyos összegen túl, ahogy sejtem, a ti ügyetek már ezen a szinten van.) Valószínűleg én is írnék egy papírt.
    Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy a másik nem akarja visszaadni. Hanem, ha történik valami (a legrosszabbra gondolok), akkor is legyen valami biztosítékom, hogy megkapom, ami jár.
    Remélem, hogy sikerül kibékülnötök!

    1. Kedves Sz70 Levélíró!

      Köszönöm a válaszát! Eljuttatom Róbertnek bízva abban, hogy közös erővel segíthetjük megoldani ezt a problémát!

      Barátsággal várom a további véleményeket is!

      Rita

Comments are closed.