A Mikulás már elment, Jézus(ka) még várat magára néhány napot. De mit és hogy mondjunk gyermekünknek, ha már nagyobbacska, és rájön egy-két dologra ezekkel az ünnepekkel kapcsolatban?
Azt gondolom, a boldog gyermekkor alapvető eleme a mesék, titkok, csodák és a hit világából táplálkozó képzelőerő, amely tágításához szükségük van minderre. Nem beszélve a magunk által megteremtett, illetve továbbvitt szép családi hagyományokról, amelyek szintén beivódnak gyermekeink lelkébe.
Amikor eljön az idő, hogy gyermekeink rákérdeznek erre-arra, azt gondolom, nagyon nem mindegy, hogyan tálaljuk válaszunkat. Természetesen minden azon múlik, hogy mi, szülők mit hoztunk otthonról, mit tettünk ehhez hozzá felnőttkorunkban; más szóval: miben hiszünk, és mit tartunk fontosnak átadni ezekből az ünnepekből gyermekeinknek?
Általában egy keresztény szülőnek nem okoz gondot a karácsony-ünnepkör megmagyarázása gyermekének, de ismerek olyanokat, akiknek fejtörést okoz a Mikulás-kérdés és az is, hogy mit mondjon gyermekének arról, ki hozza az ajándékot a karácsonyfa alá. Nyilván ezt (is) mindenki –belátása szerint – kicsit másképp csinálja.
Mindkét decemberi ünnepnek megvan a maga valós alapja – gondolok itt természetesen Szent Miklós püspökre, aki annak idején megajándékozta a gyermekeket és a nélkülöző családokat és Jézusra, mint bizonyított történelmi személyiségre – tehát a nem hívő szülőknek is adott a lehetőség, hogy gyermekének arra a kérdésére, hogy most akkor létezik-e a Mikulás és a Jézus(ka), ne egy nemmel válaszoljon…
Egyébként mindenkinek meleg szívvel ajánlom a Polar Express mozifilmet, amelyben a száncsengő is csak annak szól, aki hisz és őrzi a csodát..
Nálunk nem Jézuska, hanem az angyalok hozzák a karácsonyfát és az ajándékot is a gyerekeknek, Jézus megszületésének örömére. Azt ünnepeljük – és ezt tanítjuk fiainknak is –, hogy Jézus elhozta az igazi szeretetet és a szívből jövő megbocsátást a világra. A felnőttek egymást ajándékozzák, hiszen ők a Három Királytól és az angyaloktól már megtanultak szívből adni! Kisfiaimnak, akik februárban lesznek 9- és 7 évesek, a mai napig teljes és tisztaszívű a csodavárásuk! Lenyűgöz engem is! Egész kis koruktól ők is készítenek vagy vásárolnak valami kedves apróságot a felnőtt családtagoknak, hiszen tudják, ők az angyaloktól már nem kapnak semmit. Azt gondolom, ha eljön az idő, és megtudják, hogy ki teszi a mikuláscsomagot a csizmába, és az ajándékot a fa alá, ilyen előzmények mellett egyáltalán nem éri őket megrázkódtatás (mint ahogy engem sem ért annak idején), mert nem ez a lényeg! A lényeg a hit átadása, a szívből adás örömének megtanítása és a családi hagyományok továbbadása!
Remélem, hogy májusban érkező kistestvérükkel a jövőben pedig majd ők lesznek a leglelkesebb csodavárók és titoktartók!
Mindenkinek igazán áldott és szeretetteljes karácsonyt kívánok!
