Fazekas Rita

ÚJ UTAK AZ ISKOLAI KONFLIKTUSOK KEZELÉSÉBEN – 1. RÉSZ

„Véletlenül”, a kisebbik fiam osztálytársának édesanyjától hallottam az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) Új utak az iskolai konfliktusok kezelésében című konferenciájáról, amelyre azonnal jelentkeztem is. Milyen jó, hogy elmentem!

Régóta bennem van, hogy a mediációt és egyéb alternatív vitarendezési eszközöket nem csak a családon, munkahelyen (stb.) belül lehetne és kellene alkalmazni, hanem nagyobb közösségekben, intézményesített szinten is.

Nagy örömmel töltött el, hogy az OFI még 2008-ban alternatív vitarendezés projektet indított el (pontos elnevezése: „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába”), és az országban több mint 150 szakképző iskolával felvették a kapcsolatot e témában. Mára közel 80 iskolával született együttműködési megállapodás, több mint 2200 pedagógus végezte el a képzésüket! E konferencia pedig az egész projekt lezárásaként került megrendezésre; különböző neves szakemberek számoltak be tapasztalataikról, vonták le következtetéseiket, mutatták be az eddigi eredményeket. (www.ofi.hu) Engem az általam nagyon nagyra tartott Dr. Bagdy Emőke pszichológus professzor asszony előadása ragadott meg legjobban. Arról beszélt, milyen szerepe van a pszichológiának az iskolai agresszió megelőzésében. A gyermek már magzati korban kapja a – jó esetben pozitív – impulzusokat az édesanyjától. Az 1. életéve során az édesanya szerepe a meghatározó, a kötődés is ekkor alakul ki, a 2 életévben az apa tölt be kulcsfontosságú szerepet, a játékos birkózás, „férfias” játékok és ezzel párhuzamosan a szelídítés mintájával: nem bántjuk azt, akit szeretünk. Az óvodás korú gyermeknek, ha agresszió az általános eszköze, valószínűsíthető, hogy 20 éves korában is az lesz (kivéve, ha gyermekkorától kap ezzel ellentétes szociális támogatást). Ha valaki az iskolában viselkedik agresszívan, az igazából egy tünet, és családi szocializációs háttértényezők állnak mögötte (a 4 alapvető szülői minta: szabályorientált, konfliktusos, túlvédő, korlátozó). Arról, hogy milyen alternatív eszközök vannak/lehet(né)nek a pedagógusok kezében az agresszióra válaszul, a következő bejegyzésben írok.

A jó hír az, hogy van remény arra, hogy a (közel)jövőben az iskolákban ne a hagyományos büntetési eszközök (intő, figyelmeztetés, kiközösítés, elbocsátás) működjenek egy-egy konfliktus kirobbanásakor, hanem más, alternatív módszereket vessenek be a pedagógusok, mediátorok, facilitátorok.

Ezekről a módszerekről és eszközökről a következő bejegyzésben írok.