ÚJÉVI FOGADALOM: ELVESZETT(NEK HITT) KAPCSOLATOK FELKUTATÁSA

2013. január: elkezdődött az új év.. Sőt, mindjárt vége az 1. hónapnak! Bizonyára sokan megfogadtak valamit még szilveszter éjszakáján, már csak szokásból vagy fogadásból is.

Olyan kíváncsi lennék, fogadott-e valaki meg olyat, hogy idén „felülvizsgálja és ráncba szedi” a kapcsolatait; azaz felkeresi azokat, akiket ő megbántott az elmúlt évek során, vagy akikkel valamilyen oknál fogva megszakadt a kapcsolata, vagy akikkel még a felmenői vesztek össze, de igazából már senki nem emlékszik, hogy miért, mégis a felmenők generációkon keresztül örökítik tovább a „haragudni kell az illetőre” – érzést. Azt hiszem, mindnyájan ismerünk olyat, aki már látott olyat J, akinek vannak olyan családtagjai, akik között ilyen körülmények között szakadt meg a kapcsolat évek vagy akár évtizedek óta… Milyen szomorú ez!

Nos, nekem van egy barátnőm, aki elhatározta, hogy 2013 első hónapjaiban felkeresi az elveszett(nek hitt)/rég nem látott barátait, rokonait! Én szívből gratuláltam neki. Ehhez kell egy jó adag elhatározás, bátorság, a szó jó és nemes értelmében vett alázat, képesség az őszinte bocsánatkérésre és a megbocsátásra. Ha belegondolunk, olyan egyszerű(nek tűnik): felkeresni az illetőt – ami a mai kor kommunikációs eszközeivel igazán bagatell feladat –, megbeszélni vele egy találkozót – vagy egyszerűen beállítani hozzá – , és annyit mondani például: ide figyelj, annyira sajnálom, hogy ilyen régóta nem találkoztunk, nekem hiányoztál, szeretném, ha ez mostantól máshogy lenne! Persze, nyilván nem minden szituáció, élethelyzet ilyen egyszerű vagy nem minden sérelem könnyen megbocsátható, de az a tapasztalatom, hogy sokszor mi, emberek bonyolítjuk agyon a dolgokat és gondolunk bele akár olyasmit is a szituációba vagy a másik ember fejébe, amit ő tulajdonképpen egyáltalán nem úgy gondolt, érzett. Hasonlóan a vígjátékokhoz, sokszor a való életben is csak kommunikációs félreértésből indul a konfliktus, a sértettség, ami aztán tart(hat) beláthatatlan ideig.

Azt gondolom, a barátnőm mindenképpen nyerni fog: nem csak tapasztalatot, hanem legjobb esetben magát az elveszettnek hitt kapcsolatot, „rosszabb” esetben csupán lelki békét, ha valamiért a megkeresett fél nem reagálna pozitívan az ő közeledésére, de akkor már barátnőm könnyebben el tudja engedni az ismerősét, az akkor már nem az ő terhe lesz. Ha bocsánatot kért, már az sem rajta múlik, hogy az illető megbocsát-e; ő megpróbálta őszintén rendezni a múltat. És ez a lényeg!

Egyébként pedig, az ilyen esetekben is nagyon jó megoldás a mediációt választani, főként akkor, ha a felek évek óta haragban vannak vagy egyébként nem állnak szóba egymással, és esetleg van egy félelem az egyik vagy mindkét félben, hogy mindehhez mit fog szólni a másik, hogy fog viselkedni, stb.

Ha Önök kerültek már ilyen szituációba és szeretnék elmesélni, mi történt; vagy szeretnék rendezni sérelmet szenvedett kapcsolataikat, írjanak bátran a blog@fazekasrita.hu emailcímemre! Kíváncsian várom leveleiket!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük