Fazekas Rita

Szeretetnyelvek és konfliktuskeztelés Gary Chapman-módra

Sok évvel ezelőttről tudjuk Gary Chapmantől, az öt szeretetnyelv elméletét megalkotó népszerű amerikai házassági tanácsadótól, hogy nem mindegy, melyikünk szeretetnyelvén – a testi érintés, az ajándékozás, a szívességek, az elismerő szavak vagy a minőségi idő nyelvén – szólunk a párunkhoz – úgy, hogy meg is “értse”, azaz érezze a szeretetünket. A szeretet érzelmi szükséglet is, ami, ha nincs kielégítve, azaz üres a szeretettankunk, akkor az hosszútávon bizony elhidegüléshez vezet. Ezért fontos, hogy megtanuljunk a párunk szeretetnyelvén beszélni. Bizonyára az sem új senki számára, hogy a szerelembe esés élménye, a “bizsergés” körülbelül 2 évig tart, aztán leszállunk a rózsaszín felhők közül, és meglátjuk a teljes képet a párunkról, a hibáival, gyengeségeivel együtt. Itt jön a nagy feladat – ahelyett, hogy másnál keresnénk az újabb bizsergés-élményt -: szabad akaratunkkal eldönt(het)jük, hogy azt tesszük, ami a párunk javát szolgálja, és ezzel az alábbi 3 kérdés feltevésével a szeretet egyfajta hozzáállássá is válhat:

  • Mivel tudnék neked segíteni?
  • Hogyan tehetem könnyebbé a napodat?
  • Hogyan lehetnék jobb férjed/feleséged?

Ha igazán bensőséges kapcsolatot akarunk a párunkkal kialakítani, akkor elengedhetetlen ennek a hozzáállásnak az elsajátítása. És igen, időről-időre fel is lobbanhat újra a láng, érezhetjük megint azt a bizonyos bizsergést – ugyanazon párunk iránt.

Persze mindez még kevés (lenne) a boldogsághoz. Azt is valamennyien tudjuk, hogy meg kell(ene) tanulni jól kommunikálni a párunkkal. Chapman a beszéd szempontjából kétfelé osztja az embereket: a Holt-tenger és a csobogó patak csoportjába. A “Holt-tenger” típusú ember begyűjti a sok információt, élményt, aztán.. nem osztja meg a társával. Ő is azonban (szabad akarattal) dönthet úgy, hogy például három, aznap vele történt eseményt és ami még fontosabb, az ezekkel kapcsolatban átélt érzéseit elmondja párjának – aki meg gyakran a “csobogó patak” típusú emberek csoportjába tartozik; magyarul aki állandóan beszél, mindent megoszt, ami aznap vele történt. Érdemes megtalálni az összhangot ebben is a párunkkal.

Amikor pedig – a kommunikáció során – két ember nem csak nem ért egyet a másikkal, hanem erős meggyőződés is társul a saját állásponthoz, már ki is alakul a konfliktus közöttük. A kérdés az, hogyan beszélhetünk építően, erőszakmentesen a konfliktus közepén a másikkal. Chapman itt a mediációs folyamattal nagyon is hasonló lépésekről beszél:

  1. Először kezeljük a haragot, indulatot! Ha szükséges, kérjünk időt, vonuljunk el, amíg le nem nyugszunk. Elemezzük: miért is vagyunk dühösek? Mi a kiváltó ok?
  2. Felváltva beszéljünk – ne szóljunk közbe! (Megszakítás nélküli idő)
  3. Hallgassuk meg a másikat – anélkül, hogy a saját válaszainkon/újabb kérdéseinken törnénk a fejünket közben! A tények, szavak mellett az azok mögött megbújó érzelmekre is figyeljünk! (Értő figyelem, aktív hallgatás)
  4. Akarjuk megérteni a másikat, képzeljük magunkat az ő helyébe! (Empátia)
  5. Keressünk megoldásokat együtt!
  6. Ha hibáz(t)unk, kérjünk bocsánatot! (A bocsánatkérés mikéntje és folyamata, módjai egy külön bejegyzés tárgya lehetne.)

Kulcsfontosságú, hogy tiszteljük a párunk gondolatait, érzéseit; “megengedjük” neki, hogy olyan gondolatai, érzései legyenek, amilyeneket ő szeretne – hiszen ő egy másik ember. Viszont mivel ő ismeri magát a legjobban, elengedhetetlen, hogy ő pedig megossza azokat velünk.

Egy mondatba összesűrítve talán így lehet megfogalmazni a fentieket: Gondolkozzunk, szeressünk, érezzünk és kommunikáljunk (erőszakmentesen)!

 

(Milyen jó, hogy Gary Chapman minden korosztályra, még a legkisebbekre is gondolt a szeretetnyelvekkel kapcsolatban – jobb minél előbb megtanulni és “beszélni” a szeretetnyelveket!)