Múltkori – Újévi fogadalom: elveszett(nek) hitt kapcsolatok felkutatása címet viselő – blogbejegyzésemre reagálva többen megkerestek, hogy elmeséljék történetüket. Kérésükre természetesen nem hozom azokat nyilvánosságra, viszont fontosnak tartok néhány dolgot azokból kiemelni, bizonyos tanulságokat levonni.
Volt egy lány – nevezzük Lucának – aki megírta, hogy igen, próbálta felvenni a kapcsolatot egy számára fontos személlyel, aki azonban nem vette fel a telefonját, így végül levelet írt neki. Luca a levélben „kibeszélte magából” a kapcsolatuk megszakadása miatti fájdalmát, így tudott könnyíteni a lelkén. Egyelőre a másik nem jelentkezett, Luca azonban nem adja fel a reményt. Én azt válaszoltam neki, igazából az a barátságuk fokmérője, ha jelentkezik (és az is, ha nem) a másik. Ha sikerül kibeszélniük a problémájukat, akkor sikerül ott folytatniuk, ahol abbahagyták; akkor ez a barátság mélyebb szintre lép és rájön mindkét fél, hogy mindig számíthatnak egymásra! Azt hiszem, mindannyian ilyen barátságokra vágyunk! De ezért tenni kell – éppen úgy, mint párkapcsolatainkért! Ha azonban nem jelentkezik a barátnő, az ezzel járó terhet már neki kell cipelnie tovább, Luca mindent megtett a kapcsolatuk megmentéséért. És, ugye tudjuk, hogy mindennek megvan a maga ideje; néha egy-egy barát elengedésének is…
Egy másik nő – nevezzük Évának – azt írta, hosszas tépelődés után úgy döntött, mégsem tesz semmit, csak vár – a másikra. Azóta már több év (!) eltelt, és sem ő, sem a másik nem lépett. Azt írja Éva, hogy nagyon gyakran eszébe jut a barátnője, de most már úgy érzi, annyi idő múlt el, hogy ciki lenne, ha éppen most jelentkezne. Viszont a tüske és a „mi lett volna, ha”-érzés benne van. Én azt tanácsoltam, mivel a mai napig ennyire bántja, a sok eltelt idő dacára ragadjon tollat (billentyűzetet), és írja meg neki, még mindig mennyire fontosnak tekinti a kapcsolatukat, az együtt töltött időt. Valószínűleg egyébként a barátnője ugyanolyan rosszul érzi magát a megoldatlan helyzet miatt…
Tapasztalatom szerint a problémák vagy csupán félreértésen alapulnak, vagy mivel mindnyájan mások vagyunk, egyszerűen másképpen érzünk, látunk bizonyos dolgokat. És ha ezt akkor, amikor kialakul, történik (stb.) nem beszéljük át/ki, akkor jöhetnek a sérelmek és az egymásra mutogatás. Kényesebb kérdés, ha az eltávolodás azért következik be – és ez is igen gyakori – mert az egyik fél féltékeny/irigy a másik életvitelére, párkapcsolatára, üzleti vagy egyéb sikerére, stb. Azt gondolom, ha mindkét félnek magas az érzelmi intelligenciája és fontosnak tartják egymás barátságát, akkor ez a konfliktushelyzet is feloldható. Például úgy, hogy akire féltékeny az illető, elmondja, hogy neki is van – és nem egy – legyőzendő nehézség, megoldandó probléma az életében, van sok gyenge pontja, hiszen egyikünk sem tökéletes; tehát korántsem olyan fényes az élete, mint amilyennek a barátnő számára tűnik. Sajnos sok barátság vagy annak induló kapcsolat pont az egymás iránti féltékenység miatt hamvad el.
Hiszem, hogy hosszantartó barátságokat, mély emberi kapcsolatokat úgy lehet fenntartani, ápolni, ha egyenesek, őszinték vagyunk egymáshoz, nem félve attól, hogy „kiadjuk” magunkat. A barátság ugyanis éppen attól barátság, hogy nem csak jóban, könnyedségben, vidámságban vagyunk együtt – pontosan úgy, mint a házasságban! – hanem a rosszabb időkben is, sőt, hogyha olyan változást észlelünk a másikban, ami szerintünk nem jó irányba mutat, azt is nyugodt szívvel elmondhassuk neki – ki mondaná neki, ha nem mi, a barátai?! – anélkül, hogy megsértődne. Természetesen ez fordítva is igaz: nekünk is nyitottnak kell lenni, ha a másik kritizál bennünk ezt-azt. Így lesz az egész kapcsolatnak megtartó ereje; ettől (sz)épül a személyiségünk és mélyül a kapcsolatunk!
Bátorítok tehát továbbra is mindenkit, hogy ne a másikra várjon, hogy kezdeményezzen, hanem tegye meg Ön, kedves Olvasó, az első lépést, ha eltávolodtak egymástól. Az viszont, ha a másik fél nem válaszol a megkeresésére, akkor sajnos megkérdőjelezhető a kapcsolat maga..
Amennyiben Ön, kedves Olvasó, vár egy kezdő lökésre vagy úgy érzi, kettesben nem tudnak túljutni a problémán, még mindig segíthet a mediáció!