A minap Csaba nevű ismerősöm megkeresett telefonon azzal, hogy nézzem át a garázs adásvételi szerződését, hogy jogi szempontból megfelelő-e. Csaba volt az eladó, Péter a vevő. Csaba régi jó ismerősöm, Pétert látásból ismerem; egy házban laknak. Átnézés után véleményezve és korrektúrázva visszaküldtem neki a szerződést. Másnap Csaba felhívott azzal, hogy este ráérnék-e egy konferencia-beszélgetésre, mert a vevőnek, bár van a szerződéssel kapcsolatban néhány észrevétele, minél hamarabb szeretné nyélbe ütni az adásvételt. Este 10-kor volt (!) mindkét félnek jó, így végül én is rábólintottam, nem akartam húzni az időt, mert éreztem, hogy Csabának is igen sürgős az ügylet.
Egy szó, mint száz, skype-on konferencia-beszélgetést tartottunk, így hallhattuk egymást mindhárman. Az eladó is, a vevő is elkezdte a számára fontos részletek kibeszélését, külön-külön ecsetelve érdekeiket, igyekezve meggyőzni a másikat igazáról. Én meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy a jogászi státuszból kilépve, igyekszem az érdekeiket egymáshoz közelíteni, mindkettejük számára valamilyen biztosítékot belevenni a szerződésbe és nem pusztán a jogok-kötelezettségek mentén tárgyalni. Pont, mint ahogy egy mediátor tenné! 🙂
Éjjel 11 felé a vevőnek hirtelen valami nagyon nem tetszett, olyannyira, hogy azt mondta, rögtön el is áll vételi szándékától, ha bizonyos pontot nem írunk át a szerződésben úgy, ahogy azt ő szeretné. Na, ekkor kellett nekem résen lenni! Az eddig elhangzottakból kiderült ugyanis, hogy Péter igazából nagyon akarja a garázst, fel akarja újítani, és ott valamiféle üzleti tevékenységbe kezdeni. A fő érvem tehát az volt, hogy hirtelen felvillantottam neki, mért nem érné meg elszalasztania az ügyletet: ha egy vadidegen venné meg a garázst – ugye mindnyájan tudjuk, sokan vadásznak tágas garázsra, ahol sokféle hobbitevékenységet lehet folytatni – nem tudná hol megvalósítani az egyébként kézenfekvő helyre tervezett álmát. Ezzel sikerült Pétert lehiggasztanom, rögtön hatott rá az álma elvesztésétől való félelem! Ezután sikerült folytatni az egyeztetést, amíg mindkettejüknek elég jó nem lett az eredmény.
Másnap Csaba örömmel újságolta a jó hírt: nem csak aláírták a szerződést, hanem Péter már ki is fizette neki egy összegben a vételárat!
Ez az eset a mediációnak nyilván nem egy iskolapéldája, hiszen az mindig személyesen, mindegyik fél közvetlen jelenlétével zajlik, de arra bizonyság volt nekem, hogy maga a módszer még a telekommunikáció eszközeivel is működik! Tehát, ha úgy tetszik, létezik távmediáció! 🙂