Fazekas Rita

ÚJ UTAK AZ ISKOLAI KONFLIKTUSOK KEZELÉSÉBEN – 2. rész

Milyen alternatív vitarendező módszerek vannak/lehet(né)nek tehát a pedagógusok kezében az agresszióra válaszul? És mitől alternatív? Attól, hogy a felek a fegyelmi, bírósági (hatósági) eljárás helyett vagy esetleg amellett alkalmazzák.

Azt gondolom, az első és legfontosabb, hogy a konfliktus keletkezésekor a pedagógus hajlandó legyen/belső motivációja legyen arra, hogy a hagyományos büntetési eszközök (intő, figyelmeztetés, kiközösítés, elbocsátás) helyett egész más utat válasszon a vita feloldására. Ezt kívülről ráerőltetni senkire nem lehet. Persze az iskola vezetőségének álláspontja, pedagógusaik ezirányú képzésekre küldése nyilván mértékadó. Előfordulhat, hogy a fiatal, pályakezdő pedagógusok számára könnyebben fog menni a szemléletváltás, hiszen még nincsenek berögzült válaszreakcióik és tapasztalataik az agresszióra viszonyulásra, és jó esetben még lelkesek is, tehát nyitottak minden újra, másra, mint amit eddig láttak vagy amit eddig tanultak. Másrészről azonban nekik is van egy addigi életútjuk, addigra kialakult szemléletük, amelyből esetleg ugyanúgy hiányzik – mivel nem ismerik – az alternatív konfliktusfeloldás mint módszer használata, mint tapasztaltabb kollégáik szemléletéből és eszköztárából. De jó lenne az OFI projektjét kiterjeszteni minél több – és nem csak szakképző – iskolára; illetve minél több iskolában bevezetni egy-egy alternatív vitarendezési eljárást, mint például a mediációt és a resztoratív eljárást.

1. Mediáció (közvetítés): erről a módszerről szól alapvetően a blogom, úgyhogy hosszan ezt most nem taglalnám. A lényege röviden az, hogy az ebben az eljárásban önkéntesen résztvevő felek egy pártatlan közvetítő (mediátor) segítségével igyekeznek a konfliktusukat saját maguk rendezni – elkerülve a hosszú és költséges bírósági eljárást. Célja egy, mindkét fél szempontjából „elég jó” megállapodás létrehozása.

Tipikus esetek az iskolai konfliktusok köréből:

tanár-diák közötti – például sorozatos késésből, illetve egyéb magatartásproblémákból adódó – konfliktusok;

tanár-tanár közötti – például oktatási, nevelési módszerkülönbségekből adódó – összetűzések;

tanár-szülő közötti – a gyermek iskolai viselkedéséből, hozzáállásából kiinduló – konfliktusok.

2. Resztoratív (helyreállító) eljárás: általában normaszegés, károkozás esetén javasolt alternatív vitarendezési eljárás, amelynek során a sérelemben érdekelt összes résztvevő összeül, és az ún. facilitátor vezetésével a felek együttesen találják meg a válaszokat. A célja az, hogy az elkövetőt a közösség ne vesse ki magából, ne közösítse ki, hanem az elkövető érezve a közösség megtartó erejét és belátva tette súlyát, illetve annak következményeit, felelősségteljesen reagáljon, bocsánatot kérjen, és hozza helyre/tegye jóvá a hibát (normasértést). Alapelve: nem az elkövetőt mint embert, hanem a tettét ítélik el.

Tipikus esetek:    diák-diák közötti – verekedéssé fajuló – konfliktusok;

tanár-diák közötti – károkozás (rongálás) miatti – konfliktusok.

Tipikus kérdések: Mi történt? Kit és hogyan érintett? Mit kellene tenni ahhoz, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?

Nyilván a két eljárás nem válik el élesen egymástól, sőt, van, amikor együtt alkalmazandó (ld. büntetőjogi mediáció körébe tartozó resztoratív mediáció). A cél ugyanaz: a jövőbeli közös együttműködés reményében a hagyományos – bírósági, hatósági – eljárások helyett alternatív módon megoldás(oka)t találni a problémáikra, nem kívülről/felülről érkező eszközökkel, hanem az érdekeltek aktív bevonásával!